Végre itt egy fantasy könyv, ami nem veszi magát halálosan komolyan. Silvana de Mari néhány olyan lerágott csontot vesz elő Az utolsó tünde című regényében, mint a tündék, sárkányok, árvák, elnyomó uralkodók, és áthelyezi őket egy teljesen más megvilágításba, amitől ismét újat, izgalmasat kaphatunk.

A könyv főszereplője Yorsh runsquarkljolnerstrink, az utolsó tünde (akinek neve valószínűleg úgy keletkezett, hogy az írónő rátenyerelt a billentyűzetre), de hála Istennek az egyszerűbb embereknek megengedi, hogy Yorshnak szólítsák. Persze nem tudja magáról, hogy ő az utolsó, valamint azt sem, hogy az emberek világában mindenki gyűlöli, fél tőle. Naiv, kedves karakter, egy átlagos kisgyerek ártatlanságával csodálkozik rá a világra, és ötlete sincs, miért közösíti ki mindenki. Jelleme nem sokat változik a történet során, végig megmarad naivnak és szerethetőnek, mégsem válik unalmassá.

Mellékszálon megismerkedhetünk a két emberrel, akik üldöztetése ellenére magukhoz fogadják. Ők azok, akik elzarándokolnak vele az utolsó sárkányhoz, ahol aztán kénytelenek ott hagyni. Yorsh megtanítja az öregedő sárkányt olvasni, játszik vele, együtt repülnek, és hamarosan jó barátok lesznek – annak ellenére, hogy a sárkány leginkább egy klimaxos öregasszonyra hasonlít, aki csöpögős szerelmi történeteket olvas, és folyton siránkozik, hogy mennyire egyedül van. A könyv harmadik főszereplője Robi, a kislány, aki elég sablonos karakter: árva, szegény, elnyomott, de nemes lelkű, törődő és segítőkész. Persze összehozza a sors – illetve az írónő –Yorsh-sal, aztán ketten átélik életük kalandját, ahogy az lenni szokott.

Silvana de Marinak sikerült egy olyan könyvet megírnia, ami megnevettet, mégis megríkat. Kiragad a hétköznapok gondjai és problémái közül, és ledob még nagyobb és még égetőbb problémák közé, amiket mégis úgy tálal, mintha apró-cseprő, bosszantó dolgok lennének, de mégis elgondolkodtat, kicsit talán meg is változtat. Mese az önzetlenségről, az önfeláldozásról, a feltétel nélküli, halált túlélő szeretetről – és egy végtelenül naiv és butuska tündéről, az ő idegbeteg sárkányáról és egy talpraesett kis árva lányról. Van benne minden, amit egy mai olvasó elvárhat: humor, szerelem, kaland, és a tanulságot sem nehéz levonni a végén: nem szabad hinni az előítéletekben, mert gyakran teljesen alaptalanok.