„Amikor megkaptam a farmert, még aznap elmentem csajozni. Olyan volt, mint most egy sportautóban ülni.” –a ’60-as, ’70-es évek fiataljainak, ezt jelentette a farmer.

Kevés olyan ruhadarab létezik, ami szinte mindenki szekrényében megtalálható. A kék vászonból készült, leginkább nadrágként használt farmer ezek közé tartozik, rengeteg formában, színben, fazonban hódítja a világot. Ez azonban nem volt mindig így. A ’70-es években egyesek mindent megtettek volna, hogy a birtokukban tudhassanak egy-egy csinosabb darabot. A nélkülözhetetlen viselet az emberek életének részévé vált, döntő fontosságúvá, státusz szimbólummá nőtte ki magát.

A farmer eredete a XIX. század közepéig nyúlik vissza, szinte mesébe illő, ahogy a bajorországi zsidó család sarja Amerikában próbál szerencsét. Eleinte unokafivére boltjában dolgozott, majd az aranyláz szele Nevadába sodorta. Ha aranyat nem is, megélhetésének forrását megtalálta. Az útravalónak kapott egy szállítmányra való durva szövésű vitorlavásznat eredetileg sátornak való anyagként akarta értékesíteni, azonban rájött, hogy itt leginkább strapabíró nadrágra lenne szükség. Az aranyásók körében gyorsan fogyott a kemény viszontagságokkal járó munkát bíró nadrág. A fiatal Levi leleményességét igazolja, hogy testvérével az első pozitív visszajelzésre szabóműhellyel egybekötött üzletet nyittatott. Folyamatosan, hosszú évek után nyerte el a mai darabokra emlékeztető formáját. Elsőként kék színe, majd tipikus szegecses zsebei, később a Levi Strauss & Co. bőrön díszelgő felirata jelenik meg.

A munkásosztály mellett a cowboyok is előszeretettel hordták megteremve divatját. Az amerikai hadseregnek köszönhető, hogy Európában is hódító útjára indult. Az igazi áttörést azonban a hatvanas évek hozta, amikor rockzenével együtt, mint a szabadság szimbóluma kapott helyet. Pár évtizeden belül szinte minden divatirányzat átvette, belecsempészve saját motívumait.

A Levi’s térhódítását látva, a szocialista nagyipar is nagy jövedelmet remélve zászlaja mellé állította és Trapper néven piacra dobta farmerjét. Az igazi kincs továbbra is a külföldi portéka maradt, de jobb híján a jó kis hazai termék is megtette. A jolly joker ruhadarabot a hippik különféle motívumokkal, virágokkal vagy batikolással díszítették, a beatkorszak „maradványa” a csőszárú fazon, míg a punkok a szakadt, kőmosott stílust hozták divatba. A farmer anyaga a divattervezőket sem hagyta hidegen, egyre többféle ruhadarab bukkant fel a kifutóikon.

A világ minden részén elterjedt, az összes nép „beépítette” kultúrájába, így egyedivé téve. Kevés olyan ember létezik, akinek ne lapulna egy-egy darab a szerkényében, nem hiába fogy olyan mértékben: különböző felmérések szerint napjainkban két és fél milliárd méter farmer anyagot adnak el.

Az elengedhetetlen farmer történetét a Néprajzi Múzeum is nyomon követte, hogy hogyan vált kultikus ruhadarabbá, miként vált a munkásruhából az ifjúság nélkülözhetetlen viseletévé.