Az első Kaptár után rövid idővel jött a második, majd a harmadik, a napokban pedig a magyar mozikba is bekerült a legújabb fejezet: Kaptár 4 – Túlvilág, mely azzal, hogy megnyitja előttünk a harmadik dimenziót, még egy lapáttal rátesz látványra és izgalomra egyaránt.

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a világszerte ismert ukrán szupermodell és színésznő, Milla Jovovich még mindig fantasztikus formában van. Legyen szó copfos klónjairól vagy a rövidebb hajú, eredeti Alice-ről, alakját és légtornászokat meghazudtoló szökelléseit elnézve leesik az ember álla, hogy a nő már lassan betölti a harmincötöt.

A túlélők kis csapatának ez alkalommal egy elhagyatott, és igencsak rossz állapotban lévő börtön falai közül kell kiszabadulni, elmenekülni a Slipknot-koncert rajongótáborának is beillő, oszladozó-foszladozó zombik elől, és végigvinni a cseppet sem akadálymentes pályát egészen a szép reményeket ígérő, ám rejtélyesen csendes hajóig, az Árkádiáig.

És ha már börtön, akkor ki is lehetne Alice legideálisabb segítőtársa, mint a mindig szökésben lévő, de soha nem szabaduló Wentworth Miller, aki ezzel, a vele lassan egybeforró rab-szerepével adja meg a film pikantériáját, és újra csak bebizonyítja, hogy szökésből ő mindenképp csillagos ötös!

Wentworth Miller mellett feltűnik még egy másik népszerű sorozat szereplője is, a Hősök-ből ismert, ezúttal barna hajszínnel tündöklő Ali Larter, aki szintén bombasztikus amazonként küzd meg a film legnagyobb jelentében egy két méteres, nem épp kellemes megjelenésű fazonnal, a bárdját szüntelenül lengető hóhérral.

A belassított mozgás, a barátságos ölebeknek véletlenül sem nevezhető dobermannok, és a soha el nem pusztuló főgonosz a régi, a képi világ azonban már egyértelműen a mozitörténelem új korszakába nyitja meg előttünk az utat, tovább szélesítve a hamisítatlan hollywoodi effektek eddig is igen széles palettáját.

Bár a vér fröcsköl, a zombik szája pedig még a fogorvosi székben sem nyílhatna nagyobbra, az alkotás kifejezetten fordulatosra, - élvezetes, és a legújabb, James Cameron nevét fémjelző háromdimenziós technikának köszönhetően - valóban lenyűgözőre sikerült.

Amikor arra vállalkoztam, hogy beülök a Kaptár 4-re, magam sem gondoltam volna, hogy tetszeni fog. Amint azonban túltettem magam az olykor hentespultba illő jeleneteken (amiből egyébként nincsen veszélyesen sok), kifejezetten élveztem, és jót izgultam rajta. Élmény volt a javából és csak ajánlani tudom minden embernek, aki olyan filmre vágyik, amiért érdemes moziba menni!