Nehéz néhány mondattal leírni egy haute couture bemutatót, mert annyi művészet, annyi munka van benne, hogy órákig lehetne elemezgetni egy egy műalkotást. A haute couture az álmodozásról szól, a pompáról, az eleganciáról, a legmagasabb szakmai tudásról.

A divat fenegyereke felnőtt, de azért mégsem annyira. Ahol lehet gúnyt űz a divatból, de teszi mindezt a legnagyobb szakértelemmel. A kritikusok mindenesetre jól szórakoznak, s ő is mintha csak nevetne az egész felhajtáson.
Mostani haute couture bemutatóját Spanyolország inspirálta, a tipikus tradicionális spanyol öltözködés, a bikaviadalok, a flamenco. Egészen elképesztően merész, szexi kollekció, minden szűkített, átlátszó, nagyon nyitott. Minden jelentős részlet felnagyított és annyira jellemzően Gaultier. Talán a fekete estélyi ruhákba csempészett egy cseppnyi komolyságot. Inés de la Fressange ismét modellként lépett a kifutóra.

Az elegáns, nem túl kihívóan öltözködő nő luxus ruhatára, mondjuk a First Lady tökéletes összeállításai vonulnak fel kollekciójában. Letisztult vonalak, mesteri szabásvonalak, elegáns díszítések. Az estélyi ruhák inkább pasztellszínűek, de feltűnnek a kékek, zöldek, fehérek. Természetesen megjelenik a Valentino vörös is a megfelelő helyzetekben: egy kabát, egy húzott rövid ruha, egy szűkvonalú hosszú ruha és egy lazább esésű, hátul mélyen dekoltált érdemli ki ezt az árnyalatot.