Nehéz úgy könyvkritikát írni, hogy közben a „poén” részét megtartsa magának az ember, és ne lője le azt a rengeteg fordulatot, mely a történet folyamán napvilágot látott.
Merthogy váratlan eseményben gazdag alkotásról van szó az egyszer biztos, Stephenie Meyerre pedig a  könyv elolvasása után senki sem mondhatja, hogy nem tud újat mutatni. Más kérdés, hogy az új stílus mennyiben illik bele az eddigi Alkonyat sorozatba.

Mielőtt belevetettem volna magam a Hajnalhasadás című könyvbe, már akkor sejtettem, hogy a befejező rész némileg más lesz, mint az előző három. De azt álmomban sem képzeltem volna, hogy ennyire. Az írónő mintha kisebb sokkhatás alatt állt volna, mikor belekezdett a regénybe, ugyanis a számomra teljesen abszurd képekkel teli könyv első része elég nagy csalódást okozott.

Örök szerelem, heves érzelmek, elképzelhetetlenül gyönyörű, romantikus pillanatok, majd hirtelen minden rémálommá válik és az embernek sikítani lenne kedve. A történet folytatásában Bella és Edward szerelme végre egészen beteljesül és kedvenc, kissé ügyefogyott hősnőnknek döntenie kell végre halandóságáról. De nem csak a vámpírélet válik sürgetővé számára, egy újabb árnyék is érkezik a „tündérmesébe” a régen várt esküvő után, mely végül fontos kapocs lesz a szereplők életében.

Véleményem szerint a könyv címe az is lehetne, hogy „Miért ne szeressünk bele egy vámpírba”, ugyanis aki elolvassa az elejét, tuti elmegy a kedve nem csak a vámpíroktól, de  a szerelemtől is. A történetbe persze visszatér a Volturi klán is, hogy az amúgy sem egyszerű helyzetet még jobban megkavarja. Kedvenc vérfarkasunk pedig hazatalál és a szálak kezdenek összefutni,  míg végül minden értelmet nyer, Stephenie Meyer pedig visszatalál jól ismert stílusához. Míg azonban odáig eljutunk, sokat kell várni és nem csodálkozom azon sem, aki úgy dönt, feladja a rémséges horrorképek közepette a küzdelmet a könyvvel.

A nem kicsit gyomorforgató leírások részletes kifejtése mellett nem igazán lehet tini regénynek nevezni, és a legjobb indulattal is csak 18-as karikát lehet hozzápárosítani.  Ha pedig túltettük magunkat a sokkon, akkor újra belekóstolhatunk abba az izgalmakkal átszőtt, romantikus Alkonyat feelingbe is, melyet már olyan jól ismerünk mindannyian.