BorisUK Oleg munkái Magyarországon új színt hoztak a divatfotózás területére. Legfontosabb eszköze a fantázia, melynek segítségével új logikai és vizuális kapcsolatokat keres a reális, fizikai valóság és képzeletbeli terek között. Munkáival határokat bont valóság és az álomvilág, művészfotó és divatfotó között.

Oleg BorisUk majdnem a divattervezést választotta, de az utolsó pillanatban mégis a divatfotózásnál  döntött az egyetemi jelentkezési lapján. Néhány évvel később fotói már újgazdag ukrán gyűjtők álmainak tárgyát képezték, az őt inspiráló modellek pedig képei által a New York-i és Milánói kifutók magasságáig hatoltak.

„ Nagyon kemények voltak az egyetemi évek. Képzeljék el azt a szovjet légkört, ahol a fotográfia-professzorok, akik sosem voltak kitéve a nyugati ill. Cosmopolitan világnak harmincunkat úgy tanítottak, mintha még mindig a kommunista időket élnénk, számítógépek nélkül, megfelelő világítás vagy felszerelés nélkül. Az instrukciókról úgy éreztük, mintha fojtogatnának, mintha ki akartak volna gyomlálni belőlünk az egyéniségünket. Egyetemi éveim végefelé jártam, amikor találkoztam mostani üzlettársammal, Viktor Taranenkoval aki rámutatott kreatív, merész oldalamra.”

Oleg ezután kezdett el kizárólag csak az ösztöneire hallgatni. Képein felfokozódott a fantázia és a realitáson túli látvány jelentősége. „Ez majdnem olyan, mint egy kicsinyke hazugság: fogom a valóságot és egy másik szögből közelítem meg: más színt vagy megvilágítást adok neki, a tárgyakat szokatlan módon párosítom így felfokozott realitássá teszem, egy sokkoló valósággá.” - magyarázza.

A valószerűtlenség nem számít szokatlannak a divat területén. Ami igazán izgalmas BorisUk munkájában, az az, hogy hiperrealista témáit egy realitáson túli vizuális űrben jeleníti meg ezzel párhuzamosan narrációt teremt a tárgy és álomkép között. BorisUk portréi erősen kontrasztosak, élénkek és mégis egyszerűek, mint Richard Avedon vagy Bruce Weber portréi.

„Amit én csinálok az nem szimpla fényképészet.” - tartja BorisUk „A munka fontos része számítógépen zajlik. Módosítom a beállítást, megváltoztatom a színeket, mindent én csinálok a világítástól a befejezésig. Ez olyan, mint a festészet. Minden kép más.”