„Színes karton ruhád, csupa-csupa tarka virág…” – recsegte a fülembe egész este egy képzeletbeli gramofon, hiszen nosztalgiában nem volt hiány február 27-én a VAM Design Centerben, ahol kivételes időutazásra invitálta a nagyérdeműt a szocializmus ihlette divatbemutató és retro farsang.

Előkészületek:

Hat órakor már lázas készülődés folyt a színfalak mögött. A Hairclub csapatának keze alól lágy esésű loknik, pajkos copfok és korhűre fésült frizurák kerültek ki. Még egy kis sminkigazítás Jávor Alexandra sminkes varázsecseteivel, majd utolsó simítás a ruhákon, és máris visszafelé pörgött velünk az idő, és egy letűnt korban találtuk magunkat.

Ahogy a szemtelenül fiatal modell lányokat elnéztem, miként illegetik magukat a tükör előtt olyan ruhakölteményekben, amilyenekhez hasonlót talán csak a nagymamáik viselhettek, arra gondoltam, hogy olyan örök darabok ezek, amelyek újra és újra bekerülnek a divat vérkeringésébe. Elég egy picit frissíteni rajtuk – ahogy ezt a kortárs divattervezők tették –, hogy a múlt és jelen határai végleg összemosódjanak.

Divatbemutató:

A retro divatshow házigazdája a 80-as évek topmodellje, Sütő Enikő volt, akit szintén elkapott a nosztalgikus hangulat a kifutó láttán. A 11 fiatal divattervező olyan játékos, látványban gazdag bemutatót tárt a közönség elé, hogy úgy érezhették, mintha egy régi film egy-egy összevágott jelenete peregne előttük diavetítőn. A dinamikus kezdést Reök Cecília és Varga Tímea kreációi garantálták, miközben felcsendült Elvis táncra csábító, búgó hangja. A csitris rock and roll szereléstől eljutottunk az erotikával fűszerezett, elegánsan nőies darabokig, amelyeket a Christian Dior által életre hívott „New Look” inspirált. A továbbiakban sem unatkoztunk, hiszen a MET&LimMmah tervezőcsoportja, amelyet egy család három generációjának nőtagjai alkottak külön erre az alkalomra összeverbuválódva, olyan elegáns kollekciót mutattak be, amelyet főként családi fotók és korabeli nyugati divatlapok szabásmintái ihlettek. Engi Xénia Petronella – az EXP márkanév megalkotója – egy képzeletbeli, soha meg nem történt szocialista szépségverseny hangulatát idézte a kifutóra, az ötvenes-hetveneses évek szellemében. A lányok, szinte alig neglizsében, lenge anyagú, finom ruhácskákban pózoltak a pódiumon, vállon átvetett szalaggal, koronával, mint egyedülálló szépségkirálynők. A Le Corset a korszak legjellemzőbb színeivel kápráztatta el a közönséget, kiemelve a törékeny, karcsú női derekat széles spektrumú fűzőivel, amelyek különös kontrasztot teremtettek a lágyan omló anyagokkal.

Varga Gyöngyit a 60-as évek egyik jellegzetes művészeti irányzata, az Op-art ihlette meg. Ruhadarabjait egyszerű szabásvonalak, fekete-fehér geometriai minták jellemezték, az op-art stílus úttörője, Victor Vasarely Zebra című művének jegyében. Ticci a tőle megszokott rockabilly stílust hozta, és az 50-es évek Amerikáját idézte elénk, olyan ruhákkal, amelyekben bármelyik „pin-up-girl” szívesen pózolt volna a katonák ágya fölé ragasztott plakátokon. A korhű stílus ihlette, ám mai divatjegyekkel frissített ruhák felelevenítették a szocialista éra teljes palettáját, az 50-es évek munkásnőinek konzervatív viseleteitől a hatvanas-hetvenes évek rock and roll őrületén át, egészen a 80-as évek bohém divatjáig. A színeket és mintákat tekintve teret kaptak a ma is sikkes pöttyös, kockás, csíkos, valamint a geometrikus- és gyümölcsminták, az élénkvörös és az elegáns bézs, amelyek a fent említett tervezőkön túl, a Mantra, Nicole, Szakos Kriszta és Orosz Réka munkáiban is megjelentek.