A jelenleg Németországban élő és dolgozó Dorka mellett a Soul Kitchen legfontosabb szereplői a főhős Zinos, egy kissé balfék, görög étteremtulajdonos és az ő börtönviselt, szerencsejátékfüggő, igencsak zűrös testvére, illetve a festőművész karrierre vágyó pincérnő, a karakteres, társbérlő tengeri medve és a Scooter-tagra emlékeztető ,,főgonosz”.

A művészfilmek mindig valami mélyebb tartalmú, a társadalom bizonyos problémáira rávilágító alkotások. A Soul Kitchen sem kivétel ez alól. A sztori röviden és tömören egy ember életének felíveléséről, elbukásáról, majd talpra állásáról szól.

Főhősünk jobb napokat látott, egykori raktárból átalakított étterme nem épp közkedvelt hely, modell megjelenésű barátnője külföldre utazott és az egészsége sem szuperál. A baj tehát, mint mondani szokták, Zinos esetében is csőstül jön, ráadásul az adóhivatal rátesz még egy lapáttal.

Az étterem problémáját egy tehetséges, ám igen szeszélyes, sőt késdobálásaival szinte már veszélyes spanyol séf kezdi megoldani, amikor felnyitja Zinos szemét, és rámutat, nem csak fagyasztott ételekből és konzervekből áll a konyhaművészet; ha kicsit vonzóbbá tesszük a felszolgált menüt, azzal vendég és étterem egyaránt jól jár.

Bár a barátnő marad Kínában, ami talán jobb is, hiszen utólag kiderül, hogy nem csak munkakapcsolatokat sikerült kialakítania távolléte során, főhősünk mégsem árválkodik.  Dorka,a férfiak álma, a gondoskodó ápolónő képe Zinos számára megvalósulni látszik, így teste és lelke egyaránt szépen lassan gyógyulni kezd.

Az étterem egyre ízletesebb és ízlésesebb ételeket tálal, a feltörekvő fiatal bandának köszönhetően pedig a hozzá dukáló háttérzene is biztosítva van, így az odalátogató vendégek testüket és lelküket egyaránt kényeztethetik. De nem hiába főgonosz a főgonosz!...

Bár ez a művészfilm is, mint bármelyik, mindenféle szépítést nélkülöz, legyen szó a színészek sminkjéről vagy arról a néhány nem épp kellemes látványt nyújtó jelenetről, melyek nemhogy súrolják, de erőteljesen át is lépik a felnőttfilmek határát, érdemes végignézni a Soul Kitchent, ha másért nem, hát azért, hogy inkább tanuljon az ember mások hibájából, mint hogy mindezt a saját bőrén tapasztalja meg.